Kicsit ugyan furcsa volt, hogy nem ötkor kelünk, hanem hétkor, de ez mit sem vont le a szokásos rutin elvégzésének gyorsaságából: hamarosan búcsút vettünk a szuper szállásunktól és nekivágtunk az aznapra rendelt penzumunknak. A szintmetszetet nézve megértheti a kedves Blogolvasó, hogy tartottunk az úttól, no meg a Nagy Gete eléggé turista-,mumus hírében állt, így picit ráparáztunk a dologra, noha tudtuk, úgysincs más választásunk, mint megmászni a Getét.
Gyönyörű időben hagytuk el Mogyorósbányát indultunk felfelé a jelzésen a Kőszikla felé. A napsugarak optimistán vettek körbe minket, szinte méterenként megálltunk fotózni. És akkor még nem is tudtuk, milyen csodák várnak még ránk.
A felfelé törekvő úton kissé kimelegedtünk, de a sok-sok szépség kárpótolt mindenért. Aztán egyszer csak elértünk a Kőszikla-platóhoz. Letértünk a kékről kicsit, hogy gyönyörködjünk a fantasztikus panorámában. elmondani nem lehet és a képek sem adják vissza, mit láttunk, milyen csodában volt részünk. És akkor még mindig nem tudtuk, hogy ez nem minden.
Persze, nem mi lettünk volna, ha nem találunk még egy ösvényt, hogy még jobban szemügyre vegyük a 297 m magasra nyúló képződményt. Kíváncsiságunk következtében nem hogy öregedtünk, de valami olyan csodában volt részünk, amit megint csak nem felejtünk el sohasem.
Csak álltunk és gyönyörködtünk. Hihetetlen volt a látvány. A Caminon, OCebreironál már láttunk ehhez fogható csodát, de ez valahogy - talán az ősz színei miatt - még pazarabb élmény volt. Azért persze megszemléltük a nagy mumust is: a Gete ott volt, félelmetesen csodálatos látványként. Várt minket.
De persze addig volt még egy hegy, amit meg kellett másznunk, így fájó szívvel, de elindultunk, tovább az úton. Relatíve gyorsan haladtunk és hamarosan elértük a tokodi pincesort.
A pincéket elhagyva kereszteztük a főutat, s miközben arra vártunk, hogy a forgalmas úton átkeljünk, egy autó állt meg mellettünk. A sofőr megkérdezte, Tokodra megyünk-e, mert szívesen elvisz minket. Megköszöntük, de nem éltünk a lehetőséggel. A tudat viszont jó volt, jól esett a kedves gesztus: olyan caminos feeling volt.Az emberi jóság ilyetén bizonyítékától megerősödve kaptattunk szépen felfelé, megmásztuk a Bundás hegyet , túljutottunk a Kis-kő kopár magaslatán is.
Aztán jött az újabb csoda:-)A Hegyes-kő lábához értünk és az sem tartott minket vissza, hogy felmásszunk a sziklákra, hogy fent egy turista üldögélt. Naná, hogy felmásztunk a tetejére! (Én bele sem mertem gondolni, hogyan jövök majd le...De egyenlőre felfelé szökelltünk:-)
A panoráma csodaszép volt!
Nagyon élveztük a kilátást, a csodás időt.
És még szarvasokat is láttunk odafentről!
Aztán persze eljött a pillanat, amikor rádöbbentünk, nem maradhatunk fent. Tünde imád lefelé ereszkedni, nekem ez nem a kedvencem, főleg sziklán nem, de azért persze leküzdöttem magam egy spéci technikával.
A hegymászásban megéheztünk: itt volt az ideje, hogy elfogyasszuk reggelinket. Nem, most nem kolbászt ettünk, hanem nagyrészt májkrémet:-) A reggelihez kitűnő helyet találtunk:)
A pihenő után a sziklák tövében kezdtük meg ereszkedést és araszolást Tokod felé.Most a másik oldaláról láthattuk a 312 m magas Hegyes-követ: érdekes képet mutattak az ezen az oldalon látható vetületek.
Tokod is hamarosan felbukkant a szemünk és a lábaink előtt.
Tokodon betértünk a kocsmába, bár pecsételnünk nem kellett, hiszen a Kavics-laknál már megtettük ezt, viszont a szokásos kólánkat most is jól esett meginni. A kocsmárost helyettesítő hölgy megvigasztalt minket azzal, hogy fénykorában háromnegyed óra alatt felfutott a Getére, ne féljünk!:) Nem is ijedtünk meg, hanem elköszöntünk és nekiindultunk.Kiballagtunk a faluból aztán szépen emelkedni kezdtünk.
Emelkedtünk szépen tovább, de hát ez nem volt meglepő: elég egy röpke pillantás a szintmetszetre és a kevésbé tapasztalt túratárs is tudja, hogy itt bizony erősen pókemberesdit játszottunk. Ilyenkor mindig azzal vigasztaljuk magunkat, hogy felmentünk a Nagy-Milic eszement emelkedőjén is, túléltük az inóci vágást is, no meg persze a Pireneusokon is átkeltünk ettől sokkal csúnyább szintmetszetű helyeken. De hát az a fránya mindent megszépítő múlt nem egyenlő a felfelé pókemberezés izomfeszegető, szívritmust gyorsító realitásával. A képek sajnos nem adják vissza a helyenként csak négykézláb felfelé kapaszkodás adrenalin-löketét, no meg a szakasz meredekségét.
Aztán persze minden út véget ér. Mi is felértünk a 457 magas hegyre. Meghódítottuk. hihetetlen érzés volt! Először a keresztet láttuk meg a tetején.
Aztán a tájban gyönyörködtünk. Fantasztikus érzés volt.
Aztán persze megörökítettük a pillanatot:-)
És elfogyasztottuk a Tünde által hozott csúcs-csokikat: A, mint zerge és C, mint macska:)
Miután kigyönyörködtük magunkat, megkerestük a Tünde által a térképen felfedezett II. világháborús bunkert, majd folytattuk tovább utunkat. Csodaszép színek, fantasztikusan jó idő - nagyon jó volt gyalogolni.
Jól esett a túra, persze ebben benne volt a Gete megmászásának büszkesége is. Hamarosan elértük Dorogot és valami eszement szerencsének köszönhetően majdnem a kék jelzés mellett volt a szállásunk. A Mátyás király vendégházat is ajánljuk mindenkinek, nagyon jó kis hely, még akkor is, ha a fürdőszobánk nagyon aprócska volt, de mindenünk megvolt, amire szükségünk volt. Zuhanyzás és némi pihenés után nekivágtunk, hogy megkeressük a Határ-csárdát, ott kívántuk elkölteni vacsoránkat. Az úton, akárcsak érkezésünkkor nagyon sok szép cicával találkoztunk, volt, aki egyenesen modelli ambíciókkal bírt.
Könnyen rábukkantunk az étteremre. Ezt is szívesen ajánljuk mindenkinek. És nem csak a becherovka miatt.:)
Vacsi után szépen visszabandukoltunk a szállásra és nem kellett altatódalt dúdolnia senkinek, hogy szinte azonnal álomba merüljünk. Sok csodát láttunk, rengeteg szép élményben volt részünk. Én még fénnyé is váltam Tünde képein:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése