Mivel rekordmennyiséget aludtunk, hajnalban újult erővel láttunk neki a szokásos reggelink elfogyasztásának és rutinból nyomtuk le a szokásos készülődési protokollt. Az eső nem esett, csendes volt a hajnal és szép napnak nézhettünk elébe. Főleg, mert "csak" 22 km-t kellett bandukolnunk Irotától Fancsalig.
Persze nem hagyhattuk ki a számításból, hogy az előző esti eső miatt nem lesz fáklyás menet a vándorlásunk és nem is csalódtunk! Jakab is kedvesen előre jelezte nekünk, hogy bizony vár ránk némi "benőtt útszakasz". Csak reménykedni tudtunk, hogy nem olyan Füzérkomlós előtti szuper-dzsungelben lesz részünk. Végül is nem volt vészes a dolog, főleg, hogy megőriztük optimizmusunkat:-)
Végülis abban maradtunk saját magunkkal, hogy volt ennél már rosszabb szakasz is az életünkben és a táj sem csúnya:)
Valami megmagyarázhatatlan módon a következő település, Felsővadász nagyon hamar eljött. Persze már számítottunk rá, hiszen gondolatban már iszogattuk a pecsételő-helyeken (igen, kedves Olvasó, kocsmában) megszokott hideg kólánkat.:) Most sem volt ez másként. a bolt és a dohánybolt elegyeként funkcionáló egységben vettünk kólát, pecsételtünk és Tünde még egy varrókészletet is vett, a hólyagok elleni támadás megindítása gyanánt:) Még egy utolsó fotózás teljes harci díszben és már suhantunk is tovább. Persze egy édes jelentben volt azért részünk: mivel aznap érkezett valamicske pénzmag a falu roma lakosságának számlájára, így egyikük igazi cigánytáncot produkált az orrunk előtt és még énekelt is hozzá:)
Felsővadászról egyébként tudni kell, hogy már az őskorban is lakott volt. A mai településtől kb. 1 km-re délre, az úgynevezett Balmazdombon
található „pogány vár” ásatása során a neolit- és a bronzkorból származó
leletek kerültek elő, mely régészeti leletek ma a kassai múzeumban láthatóak. Nevezetessége a Rákóczi-kastély, mely külsőleg eredeti formájában látható, jelenleg az általános iskola egyik épülete. A díszteremben a fejedelem portréja és korabeli bútorok találhatók. Felsővadászról Nyésta felé sem volt utolsó látványban részünk egyébiránt.
A mintegy 45 fős településre beérve megpihentünk a templom előtti kedves kis parkocskában, és persze azért arra volt erőnk, hogy fotozzunk egyet:)
A rövid pihenő után nekivágtunk az aznapra rendelt penzumunk következő szakaszának Abaújszolnok következett. Bevallom őszintén, ahogyan utánaolvastunk a településnek a fórumokon, nem tűnt egy barátságos falucskának. Azért ez kicsit megint bennem motoszkált, de tényleg igyekeztem ezt leküzdeni, hiszen Rakacaszend tekintetében is nagyon pozitív tapasztalataink voltak. És hát ha valaki, akkor én hivatalból sem lehetek előítéletes. Szóval bandukoltunk szépen Abaújszolnok felé és meg is pillantottuk.
De megpillantani a falucskát egyszerűbb volt, mint odajutni, lévén, hogy csak sejteni lehetett az odavezető utat, így Jakabra támaszkodva törtünk utat magunknak. Az úton.
Küzdelmes erőfeszítésünk elérte célját, beértünk a faluba és a második háznál (TASZ Jogsegély-szolgálat) meg is találtuk a pecsétet. Lepakoltunk, pecsételtünk, majd szépen tovább indultunk. Már majdnem kiértünk a faluból, mikor az utcán pár beszélgető felnőtt mellett két roma kisgyerek üldögélt a kutyájukkal. egy nagyon szépséges arcú és tekintetű kislány és a tesója volt, akik jöttek utánunk. A kislány boldogan köszönt és jól lepacsizott Tündével. A kutyájuk ugatva követett minket, de egy cigány asszony visszazavarta, akinek meg is köszöntük a kedves gesztusát. Szóval ennyit az előítéletekről...
A falucskát elhagyva letelepedtünk az úton és gyönyörködtünk a csodálatos tájban és Abaújszolnok templomának feledhetetlen látványában. Tünde utólag elmesélte, hogy arra gondolt: ahol ennyire gyönyörű a templom, ott nem lakhatnak rossz emberek...
Kicsit megpihenve indultunk Baktakék irányába.
És hamarosan el is értük a Bakta és Szárazkék településekből létrejött települést. A számtalan patak és csermely közül, melyek a Hernádba ömlenek, a települést a Vasonca patak szeli át. A leggyakoribb védett növény a macskahere.
Sokfelé megtalálható a tájidegen akác, valamint a hagyásfák gyakoriak. A
ragadozó madarak közül mindennapos vendég az egerészölyv. Gyakori az
őz, a vaddisznó, a róka előfordulása. A vidék sok lepkefajnak is otthont
ad.
A szokásos kocsmai iddogálás és pecsételés után éppen indultunk volna, mikor pár kamasz srác megkérdezte tőlünk, hogy a kocsma előtt álló csodanagy és szép Mercédeszről nem tudjuk-e, hogy kié. Hááát, pont úgy néztünk ki ezek szerint, mint akik luxuskocsival utazgatnak:) A képek a tanúink, hogy Baktakék után nem kocsival folytattuk az utat:)
Már alig kellett néhány kilométert bandukolnunk Fancsalig. Persze azért, volt egy kisebb kalandunk. A nagy semmiben mentünk éppen, mikor elég primitív hangú beszélgetést hallottunk ki a nagy dzsumbujból: több férfi beszélgetett. Igyekeztünk csendben menni, de úgy tűnik észrevettek minket. Én nem láttam, de Tünde, aki pár tucat méterre mögöttem jött, mesélte, hogy bizony páran elindultak utánunk, de szerencsére valami miatt visszafordultak. Persze, lehet, hogy nem volt a dologban semmi rossz szándék, de akkor is azt gondolom, hogy az univerzum valahogy vigyáz ránk...Fancsalig aztán elég sok aszfalt következett az életünkben...De mentünk előre, bár ez inkább költői túlzás...Szóval, vánszorogtunk szépen, módjával...
Innen már csak pár száz méter és megérkeztünk a rendezett falucska presszójához, megtaláltuk a pecsétet és lerogytunk a teraszra egy kis kólát inni. A presszóban dolgozó hölgy kedvesen felvilágosított, hol találjuk a szállásadónkat. Kis pihenő után meg is találtuk a házacskát. Nagyon kedves hölgy fogadott, megmutatta a szobánkat és megbeszéltük, hogy hatra elkészíti a vacsoránkat. mivel remek idő volt, kint ettünk a kertben és nagyon jót beszélgettünk a vendéglátóinkkal: megkóstoltuk a pálinkájukat (alma, csalán, csipke és kökény), megtettük a disznótorost és tíz óra körül már vissza is vonultunk. mindenkinek szívből ajánljuk Papp Sándorékat: kedvesek, remek szállás, rendezett falucskában.
Elégedetten, tele élménnyel aludtunk el. Ez a nap is szép volt és közelebb vitt a kelet-magyarországi kék túra teljes hosszának teljesítéséhez...
És akkor megint csak pár hangulat-kép:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése