Bár végigjártuk az OKT-t és erről még tanúbizonyságot is kaptunk oklevelek meg jelvények képében, sajnos - objektív okok miatt - a blogot nem fejeztem be, így a kedves, kalandozásainkat nyomon követő Olvasó nem értesülhetett az utolsó szakaszokon minket ért kalandokról, élményekről. És persze, mi magunk sem idézhetjük fel lábnyomaink írásos vetületeit hintaszékben ülve, koktélokat kortyolgatva, miközben járókeretünknek támasztjuk kopott hátizsákunkat és göcsörtös túrabotunkat:)
Viszont mivel menni kell, így arra a következtetésre jutottunk, hogy engedünk a vadon szavának, a természet ne szólongasson minket hiába: megint nekivágunk az OKT 1110 kilométerének. Sok év telt el az első lépések óta, a táj, a környezet is sokat változott, nem beszélve a bennünk lezajlott változásokról.
Igen, ismét át akarjuk érezni a KÉK érzést. Szabadság, kíváncsiság, nyugalom, élmények és kalandok, egymás lábszaga és nyűgjei, megismételhetetlen pillanatok, színek és fények, emberek és tájak, eldugott kis kocsmák és templomok, néha félelmek, de az örökös tudat, hogy vigyáznak ránk odafentről, hiszen Úton vagyunk és a vándorokra nagyon ügyelnek.
Ha van kedved, kedves Olvasó, tarts megint velünk, légy részese ismét az általunk megélt kilométereknek! És ha igazán kedvet kaptál, vágj bele Te is: indulj el a saját Utadon, tapasztald meg az érzést, hiszen a KÉK mindannyiunké.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése