Május elsejét túrával ünnepeltük: ezúttal a Hűvösvölgyi Gyermekvasúttól indultunk, s végcélunk Piliscsaba volt: 21,7 km-nyi gyaloglás várt Tündére, rám és Bocikára.
Boci még sohasem utazott vonaton, sem villamoson, így kicsit izgultam, hogyan viseli majd, de szerencsére remekül érezte magát az utazás során. Vác-Alsóvárosról indultunk a fővárosba vonattal és már ekkor kezdett caminos érzésem lenni: megszólított minket egy idősebb hölgy és jól megsimizte Bocit, sokat segített a vonaton, végigbeszéltük az utat Pestig és nagyon értett az ebekhez, ahogyan a szavaiból kivettem. Aztán a négyes-hatos villamoson, majd a Hűvösvölgyig repítő 61-es villamoson is ment minden, mint a karikacsapás: Bocika az utasok kedvence lett:-) A Gyermekvasút forgalmi irodájában a már ismert helyen várt minket a szakasz első pecsétje:-)
A Gyermekvasút végállomásától Máriaremete felé indultunk részben fás-ligetes terepen, részben viszont betonon és nagyon hamar elértük a kegytemplomot.
A máriaremetei Kisboldogasszony Bazilika templom, plébánia és zarándokhely 1993 óta az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyéhez tartozik, a főegyházmegye jelenlegi főpásztora Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek.A török hódoltság alatt az ország más falvaihoz hasonlóan a Buda környéki községek jó része is elpusztult. A gazda nélkül maradt hidegkúti birtokot Kurz Ignác báró, királyi kamarás kapta, és a „divatnak” megfelelően 1697-ben precíz, szorgos munkához szokott német családokat telepített le, azonban zömmel csak az 1720-as években költöztek ide a katolikus vallású Rajna-vidéki emberek.Közöttük volt egy fiatal lány, Thalwieser Katalin is, aki magával hozta a svájci einsidelni bencés kolostor templomában lévő csodatévő Mária képmását. Ennek a Boldogságos Szűznek tulajdonította, hogy boldog házasságot kötött egy Liezenpold György nevezetű jómódú polgárral, a képet kiakasztotta a közeli erdő egyik tölgyfájára, melynek maradványait 1968-ban találták meg. A legenda szerint az idős, vak budai Forstmar asszony éppen a Boldogságos Szűz előtt imádkozott, amikor visszanyerte szeme világát. Ennek hírére indult meg a zarándoklat búcsújárás a csodatévő helyre. Rögvest deszkakápolnát építettek az akkori földesúr Trsztyánszky Ignác utasítására. A kibontakozó Mária-tisztelet jele a XVIII-XIX. század fordulóján a kegykép számára készített copf stílusú, aranyozott fakeret. A kép és a hely a „remete" nevet a svájci Einsiedelnről, a kultusz eredeti helyéről nyerte.
Ezután hamarosan a Remete-szurdokba értünk.
A Remete-szurdok a Nagykovácsi- és a Pesthidegkúti-medence között húzódik. Csaknem 20 kisebb-nagyobb karsztvíz formálta üreget rejt, melyek közül három fokozottan védett. A barlangokban több fajta denevér, köztük a kis patkósorrú denevér is megtalálható.A szurdok barlangjaiban jégkorszak előtti állatok (hófajd, barlangi oroszlán, barlangi medve, barlangi hiéna) maradványait tárták fel. A Felső-barlangból mintegy ötvenezer éve élt gyapjas orrszarvú, jégkori vadló és gímszarvas maradványai, valamint neandervölgyi ember három foga került elő. Ugyanitt ötven darabos bronzkori családi kincset is feltártak.Ugyancsak az egyik barlangban bukkantak egy V. István magyar király korabeli pénzhamisító műhely maradványaira teljes szerszámkészlettel, valamint vert és veretlen ezüstpénzekkel.
A szurdok után egy hegy várt minket: meredek sziklás emelkedőn vágtuk át magunkat, hogy felérjünk a Remete-hegyre és gyönyörködhessünk a pompás kilátásban. Hármunk közül - nyugodtan mondhatom - Bocikának volt a legkönnyebb dolga: nagyon ügyesen mozgott négy lábon a sziklás talajon felfelé és lefelé is:-)
A rövid remete-hegyi pihenő után Nagykovácsi felé vettük az irányt, s majd 5 kilométer után el is értük a pecsételő-helyet a Muflon-itatónál. egy kedves vendég fogadott minket és elegyedett beszélgetésbe velünk, majd a tulajdonossal és Vaci nevű kutyájával is megismerkedtünk::-)
Innen muszáj volt kilépnünk, mert nagyon úgy tűnt, esni fog az eső, így a már ismert csodaszép kilátóhelyre sem mentünk el, hanem nekivágtunk a Nagy-szénáshoz vezető útnak.
Bár elkapott minket az eső, csak áztató, "kedves" esőben volt részünk,a mi tulajdonképpen még jól is esett , leszámítva persze a párt:-) De mentünk töretlenül tovább és hamarosan a nagy-szénási turistaháznak emléket állító emlékművet fotózhattuk ragyogó időben. A Nagy-szénási turistaház (hivatalos nevén Szabó Imre turistaház vagy Szabó Imre menedékház) egykori turistaház a Nagy-Szénás csúcsa alatt. Ma már csak egy emlékfal és egy emléktábla jelzi a helyét.A házat a Munkás Testedző Egyesület Turista Szakosztálya építette fel társadalmi munkában 1924 és 1926 között.
ÉS aztán , egy kis kaptató és máris ott voltunk a mai túra csúcspontján, a Nagy-Szénáson, 550 méter magasan. Csodaszép panoráma, fantasztikus szín-kavalkád és maga a mámor fogadott minket. Az ember (és kutya) ilyenkor elfelejti, hogy hány kilométer van már a lábában, hogy fáj a lába, hogy nyűgös: csak issza magába a sok- sok szépséget és raktározza el a színeket, élményeket rosszabb időkre..
Nehezen bár, de a fényképezés, Boci-hódolókkal való beszélgetés után kénytelenek voltunk lefelé indulni és otthagyni ezt a meseszép helyet. Hamarosan a Kutya-hegy nyergébe értünk, ahol megpihentünk kicsit.
A stílszerű pihenő után megtaláltuk a kék jelzést és elindultunk. Utunkat néhány dörgés már kísérte, de (és itt jön be a caminos feeling), azt kívántam, ha már esnie kell az esőnek és viharba kell keverednünk, akkor az ne erdőben történjen, hanem Piliscsaba magasában.Így mentünk szépen és optimistán tovább. Elértünk az évtizedek óta elhanyagolt Erzsébet-kútig.
Aztán csak mentünk, mentünk, s nagyon bíztunk benne, hogy nem kap el minket az eső.-)
És amikor beértünk Pilicsabára, nos, akkor kezdett szakadni az eső....Az embernek vigyáznia kell azzal, mit kíván, mert teléjesül. Tünde kiszúrt egy fát az út mellett, Piliscsaba-alsón, a település szélén, behúzódtunk az alá és a dörgéstől kissé rettegő Bocival együtt megvártuk, míg csendesedik az égi áldás.
30-40 pernyi várakozás után elindultunk a vasútállomás felé, ahol túránk véget ért: a vasútállomás mögötti konténerben egy nagyon kedves forgalmista hölgy bocsátotta rendelkezésünkre a pecsétet, így egy újabb szakaszt tudhattunk magunk mögött.
És végül ízelítőként pár tájkép, virágok, gyöngyvirág-spárga és orchidea-mámor:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése