Nyugodt és pihentető alvás után reggel kora hajnalban keltünk. Mivel reménykedtünk benne, hogy vagy a kocsma vagy a bolt nyitva lesz már, így arrafelé vettük az irányt nemcsak a pecsétért, de hogy reggelit vegyünk magunknak. Mindkettő nyitva volt. először a kocsmába tértünk be egy kólára (túra közben nagyon kívánjuk ezt az italt, nyilván nem véletlenül). Kedves volt a kiszolgáló hölgy és a helyi munkásokkal is jót beszélgettünk. Aztán a kocsmával szinte egybeépült boltban vásároltunk kolbászt, sajtot, paprikát és kakaót. Hiába no, kell az energia a 20 kilométeres útra Vágáshutáig.
Nem a helyiek által javasolt úton terveztük elhagyni a települést a Cirkálótanya felé, hanem a kék jelzésen. El sem téveszthettük az irányt:-)
Hamarosan elértük a Meczner-kápolnát.(Az egyik kastély ma iskolaként funkcionál.) A település egyébként a 12. század második felében jött létre. A tatárjárás idején már szőlőtermesztő vidék volt, mert feljegyzések szerint a tatárok elől a borospincékben kerestek menedéket a lakosok. 1262-ben V. István adományozta egy Hugka nevű vitéznek, az ő nevéből ered a „Hotyka” név. Az 1945-ös földosztás előtt a Meczner család birtoka volt. Meczner Rudolf építtette a település felső részén található kastélyt és a kápolnát is. A másik kastélyt Meczner Tibor építtette, miután elveszítette Kassa környéki birtokait a trianoni békeszerződés miatt.
A települést elhagyva egy meseszép mezőre értünk ki, ahonnan csodálatos panoráma tárult elénk. Mindkettőnknek jobban tetszett ez a hely, mint a tegnap megismert Zsidó-rét. Nem csoda, hogy alaposan kigyönyörködtük magunkat a látványban.
A mezőt követő kis erdőcske "bejáratában" fotózkodtunk éppen....
...amikor zajra lettünk figyelmesek. Szándéktalanul kiugrasztottunk két őzet, akik azért megálltak kicsit, hogy modellt álljanak nekünk. Gyönyörűek voltak!
Egyre jobb lett a kedvünk: csodaszép tájon haladtunk és az őzik is egyre jobb kedvre hangoltak minket, bár kétségkívül érződött, hogy egyre melegebben tűz a napocs a korai időpont ellenére. Hamar elérkeztünk a Kovács-patakhoz, ahol persze át is keltünk:-)
Legalább ilyen gyorsan jutottunk el a Cirkálótanyáig, ahol nemcsak a pajta oldalára függesztett pecsét és pecsét-párna fogadott, de kutyák , kecske, tehén is várt minket.
Mivel megéheztünk, pár tucat méterrel odébb letelepedtünk és elfogyasztottuk fenséges reggelinket:-) Az sem zavarta egyikünket sem, hogy a vásárolt zsemlék kétdimenziósak lettek:-)
A jól megérdemelt reggeli után a Hercegkúti-patak felé vettük az irányt, majd a Rákóczi fát céloztuk meg.Sajnos, útközben történt valami, ami elrontotta a kedvünket, különösen az enyémet. Éppen én haladtam elöl az úton, mikor arra lettem figyelmes, hogy a egy kék jelzéshez közel éktelenül sok légy, döglégy, darázs zajoskodik. Azt hittem, arra megy az út és ez lett a vesztem: mikor közelebb léptem, rémülten hőköltem hátra és közöltem tündével, arra semmiképpen nem megyek. Egy feltehetően orvvadászok által megölt állat (lehet, hogy éppen őzike) belső szerveit, zsigereit láttam, az úton pedig nem túl régi vérfoltot fedezett fel Tünde. Nem tagadom, fizikálisan is nagyon rosszul lettem, felkavarodott a gyomrom, másrészt sajnáltam nagyon az állatot, nem beszélve arról, hogy ország- és világjárásunkon most először fordult meg a fejünkben, hogy az orvvadászokkal való találkozás végzetes is lehet...Mindenesetre kicsit rosszkedvűen folytattuk az utat egészen a Rákóczi-fáig. A kis tisztáson álló famatuzsálem élhetett már Rákóczi-idejében, rajta nemzeti színű szalag.
Folytattuk utunkat, mígnem ezt a jelet láttuk:
És igen: majdnem függőleges agyagfalon ereszkedtünk le és fel 4-4 métert. Mit ne mondjak, remek volt:-) Ámde, itt találkoztunk egy kedves párral, akik ellenkező irányból indultak el az úton: rövid tapasztalat- és eszmecsere után búcsút intettünk egymásnak és mentünk tovább a Csonka-kút felé. A Csonka-kút vize nem iható és mellette a ház is nagyon romos, ámde csodálatos pillangókat fotózhattunk.
A lepkékben való tobzódás után haladtunk tovább a Bányi-nyereg felé, igencsak fogytán lévő vízkészlettel. elértük az aszfaltutat, ahol letelepedtünk az árokpartra. Egy bácsi tolta kerékpárját arrafelé, beszélgetésbe elegyedtünk. Megkérdezte, nem félünk-e így ketten, lányok, mire én visszakérdeztem, miért, kellene? Azt felelte, hogy ezen a vidéken végül is rendes emberek laknak...Felvilágosított, hogy nemsokára elérjük a Bornemissza-forrást, de nem tudja, iható-e a vize. Bár, ami a földből jön....A kis pihenő után, a hatalmas hőségben nekiindultunk és valóban elértük a forrást, ami persze nem működött, így csak hűtésre tudtuk igénybe venni a hűs vizecskét.
Aszfaltúton mentünk tovább a Vöröskő-vendégházig, ahol a kerítésen megtaláltuk a pecsétet.
.
És ezután szabadult el a pokol. Meredek, kiszáradt szekérúton vágtunk neki egy soha véget nem érő emelkedőnek pokoli hőségben, fogyatkozó vízkészlettel. Számomra ez volt a mélypont: ültem és azt gondoltam, vége a dalnak.
De hát az ember mindig talpra áll mindenféle értelemben.mi is megembereltük magunkat és elindultunk, helyenként kék jelzést nem találva, úttalan utakon, ámde imába foglaltuk annak a nevét, aki kiszalagozta az utat. Először azt hittük, a kék miatt, később derült ki, hogy ezen a vidéken rendezik a hétvégén a Kazinczy 200 teljesítménytúrát, így követtük a szalagokat, bízva abban, hogy a segítségünkre lesznek. Így is lett. Elértük a Nagy-Hallgató nyerget, ahol megpihentünk és hallgattuk, hogy vihar készülődik.
Újult erőre kaptunk és élveztük a tájat, bár én - mivel rettegek a villámoktól - kicsit aggódtam, mi lesz, ha az erdőben ér minket a vihar, de szerencsésen megérkeztünk Vágáshutára, ahol még a tyúkok is hűsöltek:-)
Vágáshuta csodaszépséges kis település és a pecsétet is megleltük a nem működő retro kocsma teraszán, ahol egy szegény, láncra kötött kutya őrzi a magánlakásként funkcionáló épületet.Mi a Hutapatak Vendégházban szálltunk meg, ami egy csodálatos, minden kényelmet kielégítő hely és a "gondnok", Valika extra kedves. Vacsora, tévénézés és már aludtunk is.S mivel a zarándok 10-kor alszik, a tévé- anélkül, hogy beállítottuk volna - 10-kor kikapcsolt és aznap este már nem is lehetett visszakapcsolni:)
És megint csak pár pillanat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése