A tegnap esti vihartól kicsit lehűlt a levegő, így a reggeli (Valika rengeteg finomságot halmozott fel reggeli gyanánt, így nem csak ettünk, de csomagoltunk is az útra) után - kora hajnalban - frissen és üdén vágtunk neki a Vágáshuta-Füzér közti 20,5 kilométernek.
Csodaszép volt Vágáshuta, a maga csendes bájával, gyönyörű házacskáival és a varázsos természettel. Érdekes, hogy Vágáshutát településszerkezeti szempontból szinte egyedülálló, három nagy egységre osztják a felszíni formák: Dolina (a völgyben), Kispart és Nagypart.
Bár nem volt nagy meleg, de azért jólesett egy kis hűsítő:-) Még jó, hogy Tünde messziről is megérzi az illatát:-)
Bandukoltunk, bandukoltunk a meseszép tájon vezető aszfalton, aztán megérkeztünk egy újabb olyan forráshoz, ami nem működött: a Margit-forráshoz.
A forrás után kicsit kezdett bedurvulni az út: az előző napi esőnek köszönhetően elég nagy sárban és vízben tapicskoltunk, s Nagyhuta felé volt részünk pókemberes (még nem tudtuk, mi vár ránk másnap!:-) mászásban és derékig érő vizes fűben. Ez utóbbinak köszönhetően teljesen szétázott a bakancsunk, no meg a ruhánk. Tünde helyzetjelentése szerint, tele lett a cipőnk ebihallal:-)
De azért megérkeztünk Nagyhutára és a faluháznál pecsételtünk is. Jól esett a kóla a nyitva tartó vendéglátóipari egységben. Az egyik ház kerítésén egy ágyú fogadott, amúgy nagyon kedves település ez is:-)A település egyébként – a többi hutatelepüléshez hasonlóan – a 18. század óta létezik, a regéci uradalomhoz tartozott.
Vágáshuta és Nagyhuta után Kishutával is megismerkedhettünk, hiszen errefelé vettük az irányt.Mint a hutákról elnevezett települések többsége, Kishuta is a 18. században jött létre szlovák nemzetiségű üveghuta-munkások településeként. Elsőként 1792-ben említik Nova Huta néven. Nevét a Sompatak mellett épült üveghutáról kapta. Kishután megcsodálhattuk a kisvasutat és a települést elhagyva a már használaton kívüli pincéket.
Kishutát elhagyva is csodaszép táj köszöntött ránk.
Nagybózsva volt a következő állomásunk, ahol a Faluháznál megtaláltuk a pecsétet, s megálltunk, hogy helyi boltban vegyünk valami innivalót, no meg, hogy pihenjünk egy kicsit.
A boltos hölgyet kérdezve nem enyhültek kétségeink, merre is menjünk, de aztán a térkép segítségével beazonosítottuk az irányt és elindultunk Kisbózsva felé, ahol rátértünk a volt vasúti pályára. És ekkor egy újabb dzsungel kezdődött az életünkben, mikor is hol felbukkantak a kék jelzések, hol nem, ellenben életmentő szalagok segítették időről-időre haladásunkat. Itt is imákat mormoltunk el ismeretlen segítőnknek.
Aztán véget ért a vasúti pálya és jött a nyíri országút. De mi nem azon mentünk, mert a kék nem arra vezetett. A kék semerre sem vezetett. Pontosabban, arra amerre vezetni véltük, arra járhatatlan dzsungel volt. a pár nap során találkoztunk már dzsungelnek vélt tereppel, de ez itt maga volt a dzsungel. Nem volt más választásunk, mint belevetettük magunkat a marcangoló csalán- és szömörce-birodalomba, martak, szúrtak, vágtak, téptek az ágak. Nem volt egyszerű, mert helyenként túlnőttek rajtunk. Reménytelennek tűnő helyzetünket csak az tette kissé rózsaszínné, hogy helyenként láttunk szalagozást és néha-néha kopott kék jelzéseket. Túléltük persze a kalandot, de még most is tele van a testem a "támadások" nyomaival. Nem felejtjük el ezt a dzsungel-túrát, míg élünk, ebben biztos vagyok. A képek ne tévesszenek meg senkit: a dzsungel-harc során nem tudtunk igazán fotózni, a képeken a kezdő lépéseink látszanak a semmibe...
Megérdemeltük a pihenést, mikor végre beértünk Füzérkomlós volt vasútállomására.
Innen már a szemeink előtt az újabb vár, Füzér vára lebegett. A szó szoros értelmében:)
És persze őzikét is láttunk:-)
Következő pihenőnk a szintmetszet által "Kőkereszt a dombtetőn"-ként aposztrofált pihenőnél volt a Füzér felé vezető úton.
És innen már tényleg csak egy majd két kilométeres ugrás volt a település maga:-) Jó volt meglátni az első házakat...
Felhívtuk a szállásadónkat, aki azt mondta, nyugodtan mehetünk a vendégházba, otthon van. Meg is találtuk, leraktuk a zsákokat és a kedves biztatásra lelegeltük a hatalmas kert összes érett eprét, málnáját, szamócáját:) Az Ilona Vendégházat is szívből ajánljuk mindenkinek. a szállásadónk még az önkormányzatot is felhívta, hogy pontosítsa a vár nyitva tartását, illetve ajánlott egy nyitva tartó éttermet.
Rövid pihenő után nekivágtunk, hogy szerezzünk egy pecsétet, amit a kocsmában meg is találtunk. Kiderült, hogy a tulaj a szállásadónk férje és már hallott rólunk, hogy megérkeztünk. Jól elbeszélgettünk kólázás közben.
Aztán nekiindultunk, hogy meghódítsuk túránk harmadik várát: a füzérit:-) A vár építésének pontos ideje ismeretlen, de valószínűleg az itt birtokos Aba nemzetség egyik tagja, a Füzéry család őse, Zaránd építtette.A gyönyörű fekvésű, de igen nehezen megközelíthető, meredek hegy tetején épített füzéri vár, kiemelkedő kápolnatornyával, az egyik legszebb látványt nyújtja hazánkban. A várat 1264-ben említik először hivatalos oklevélben, majd egy 1270-ben kelt újabb oklevél egyik utalása alapján bizonyossá tehető, hogy a vár II. András halálakor (1235) már állt, illetve 1235 előtt a király birtokába került.Az 1480-as években Mátyás király összetűzésbe került a Perényi családdal és kiűzte Perényi Istvánt a füzéri várból, de később visszaadta a várat Perényi Imre nádornak. 1526-ban Perényi Péter koronaőr Szapolyai János koronázása után, ahelyett, hogy szokott helyére, a visegrádi várba vitte volna a Szent Koronát, Füzérre szállíttatta és legalább egy évig ott rejtegette.
Ahogyan látszik, nem volt egyszerű sem a fel-, sem pedig a lejutás, viszont csodaszépséges panorámában lehetett részünk. Nem először járok ebben a várban sem, de mindig lenyűgöz a szépségével. A vár megtekintése után a Koronaőr étterembe vettük az irányt, ahová előzetesen bejelentkeztünk. Bablevest és sztrapacskát ígértek. Ez utóbbit félve, hátha inkább rántott sajtra vágynánk. Hát nem:-)) mindenkinek, aki erre jár javaslom, térjen be ide: kedves, barátságos kiszolgálás, isteni finom és nagyon nagy adag ételek, a borravalót alig akarta elfogadni a kedves hölgy. Tökéletes befejezése volt a napnak:)
És akkor megint csak pár pillanat:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése