Túránk utolsó szakaszának hajnalán is ötkor keltünk. Semmi meglepit nem hozott az élet ezen a reggelen sem: reggeli gyanánt maradtunk a jól bevált kolbásznál. Összepakoltunk, bezártuk a vendégházat, a kulcsot bedobtuk, ahová kellett és már indultunk is a Kékestetőre vezető 17 kilométeres úton.
Mátraszentistvánból Mátraszentlászlóra hamar odaértünk, az egyedüli kellemetlen a műút volt, de persze, később kaptunk azért jó vizes dzsungelt, szúrós, harapós csalánt és szúrós cserszömörcét is.:) Mátraszentlászlón az egyik útjelző táblán szereplő feliratot mindketten málnásnak olvastuk, így nem is csodálkoztunk, mikor tényleg málnásra leltünk:)
Letértünk hát az aszfaltútról és a kedvenc dzsungelharcunknak veselkedtünk neki:) Miközben azért málnát is eszegettünk a Mátrában:)
Mátrszantlászlóról a Piszkéstető felé baktattunk felfelé. Útközben természetesen nem hagyhattuk lefotózatlanul a gyönyörű panorámát sem.
Piszkéstető arról nevezetes, hogy itt található a Piszkéstetői Obszervatórium, hivatalos nevén a Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézete Piszkés-tetői megfigyelőállomása, egyike Magyarország csillagászati létesítményeinek.A területen négy objektum foglal helyet, egyik a csillagvizsgáló lakóépülete, a másik három pedig a távcsöveké, a legmagasabban közülük a Cassegrain-távcső található, 945 méteres tengerszint feletti magasságban. A legnagyobb kupola az intézmény főműszerének, a Schmidt-rendszerű távcsőnek a kupolája, amit a Mátra több pontjáról látni lehet. A főépülettől északkeletre egy 1989-ben állított napóra áll egy oszlopon, ekvatoriális, árnyékvetője pólusra mutató, számlapja rézdomborítású 0,8 m átmérőjű félkör. Piszkéstetőn webkamera található, ahonnan nyomon lehet követni a Felső-Mátra pillanatnyi időjárását.
Miután Tünde kifejtette, hogy a csillagász szakma lenne a neki való hivatás, továbbindultunk Galyatető felé.mivel minden út odavezetett, el sem lehetett téveszteni a helyet:-)
Hamarosan meg is pillantottuk a kilátót, amit még mindig építgettek, javítgattak, így nem tudtunk felmenni rá.Galya-tető egyébként a Mátra harmadik legmagasabb hegycsúcsa a maga 964 méter magasságával.A környezetében kialakult település neve pedig Galyatető.
Az éppen kinyitófélben lévő büfében megvettük a napi első betevő kólánkat és ha már a sors egy macskás vonatkozást sodort az utunkba, éltünk a lehetőséggel:-)
A rövid pihenő után elindultunk ismét, de nem jutottunk messze: észrevettük a sípálya jelzést, így az odakészített botokkal pózoltunk kicsit. Tünde nagyon profi metódust vonultatott fel, az én technikámon kell még kicsit finomítani:-)
A röpke síelés után nekivágtunk egy újabb ősdzsumbujnak, s már nem is csodálkoztunk, amikor egy olyan építmény mellett haladtunk el, amiből hatalmas vízcsobogás hallatszott. Tünde persze meg akarta nézni, mi az, de szerencsére letett róla: nem tudtuk ugyanis a nagy dzsungelben, mi lehet a lábunk alatt.
Átverekedtük magunkat a dzsungelen és annyira nem is tűnt már fel, hogy csuromvizesek lettünk. Mentünk hát előre a nyírjesi erdészház felé. Mentünk meredeken pókemberesdit játszva...
Mentünk csodaszép színekben és az egyre közelebb kerülő kékestetői toronyban gyönyörködve...
Mentünk csodaszép erdőben...
Remek kondiban voltunk, ezt is bizonyítja az alábbi kép:)
Hamarosan elérkeztünk a meseszép erdőben álldogáló erdészházhoz, ahol nem csak pecsételtünk, de pihentünk is egy keveset. Jó, mondhatnám, hogy kivágtunk egy csomó fát és ránk fért a pihenés:-)
Az erdészház után egy elképzelhetetlenül, elmondhatatlanul szépséges erdőben bandukoltunk tovább - fantasztikus érzés volt itt menni és nem igazán érdekelt minket a sár, csak élveztük a táj szépségét.
Feltöltődve a táj szépségével bandukoltunk elsősorban felfelé, de persze azért volt, mikor megkegyelmezett nekünk az út, s lefelé is vezetett.Megszülettek új indián neveink: Tünde a Bátor Zerge nevet a ZergeLe névre cserélte, én pedig kiérdemeltem a ZergeFel nevet:)
A Vörösmarty turistaházhoz érve pecsételtünk egyet, mire kirohant egy "Dzsidzsi" névre hallagató eb és acsarkodott velünk kicsit. a név azért érdekes, mert van egy ilyen nevű macska-unokám, aki kedves barátnőmnél él:) A turistaház után eltűntek a jelzések, de azért persze rájuk akadtunk: egy jóval a szemmagasság felett található jelző táblán mutatja az irányt egy aprócska tábla Mátraháza felé. Megleltük, elindultunk és egy csodaszép szurdokban haladt az utunk, ahol megtaláltunk pár, jelzéssel rendelkező fát. Kidőlve.
Kis emelkedés és máris Mátraházán voltunk, az autóbusz állomáson, ahol az étterem aznap csak jóval később nyitott ki, így kerestünk egy másik büfét. A Csülök büfében megettük a négy teljes napja áhított hamburgert, vizualizáltunk egy főtt kukoricát és kólát is:-) Majd kivártuk, hogy a szakadó eső elálljon.:-)
Majd egy órányi várakozás után nekivágtunk a szakasz utolsó kilométereinek. Nem gondoltuk, hogy a galyatetői síelésben szerzett gyakorlatunknak hasznát vesszük: a Kékestetőre a déli sípályán mentünk fel a kéken.Azt nem tudom, hogy felfelé lehet-e síelni, de hogy túrázni lehet, az biztos. Bár sokkal többen jöttek velünk szembe, mint előttünk...
És végül, láss csodát, kedves Olvasó, felértünk: hiába no, azért csak meglátszott, hogy három és fél napig szinte csak felfelé araszolgattunk, vagy mifene!:-) Gyorsan fotózkodtunk is a hazánk legmagasabb pontját jelző kőnél és az OKT-s kopjafánál is. A Kékes vagy Kékes tetőMagyarország legmagasabb hegycsúcsa: 1014 méter magas. Innen indul az ország leghosszabb sípályája (1,8 km). Tetején tv-torony található, amely kilátóként látogatható. A csúcson egy nemzeti színűre festett kő jelzi a magassági pontot. Mint hazánk egyik legjelentősebb klimatikus gyógyhelye, illetve síközpontja, jelentős turisztikai célpont.
Míg Andrásra, a sofőrünkre vártunk, felmentünk a toronyba. Kékestetőn már 1958-ban épült egy torony, az azonban már kevésnek bizonyult, elavulttá vált. Tőszomszédságában 1981-re megépült az utóda, és hozzá a kiszolgáló épület. A tengerszint felett 1200 méteres magasságig nyúlik a karcsú antennatorony, melyben helyet kaptak az adótermek, a mérőhelyiségek, a laboratóriumok és a raktárak. A 180 méter magas toronynak csak az alsó 80 méteres részét készítették vasbetonból, a következő 80 méter viszont acélszerkezetű, míg a felső 20 méter üvegszövettel merevített műanyag henger. Az építéshez 1300 köbméter vasbetont és félezer tonna acélszerkezetet használtak fel. Helyet kapott benne az egyik szinten egy zárt körpresszó. Fölötte pedig szabad kilátó rész működik.
Jakab-napján a kékes tetején lenni - ajándék volt. Egy újabb élmény- és tapasztaláskupaccal lettünk gazdagabbak, sok különös és különleges dolog történt velünk az úton. a negyedik nap pár újabb pillanata végezetül:
